5.rész

Luhan pov.

Hamar felkeltem, hogy elugorjak valami ételért, mert már semmi nem volt a hűtőben. Szerencsére abból a pénzből még volt, amit a múltkor kaptam. Nem túl sokat válogattam, ami jónak tűnt vagy éppen finoman nézett ki abból vettem párat.
Siettem haza, hogy még mielőtt felkelne én már otthon legyek. A zárba alig bírtam beledugni a kulcsot, miután végre sikerült halkan léptem be. Ledobtam a cipőm és a konyha felé vettem az irányt.
-Ah...miért kelsz mindig ilyen korán? - hordtam le egyből az előttem álló fiút.
Kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. Ledobtam a csomagokat az asztalra és levettem a pulcsimat is - mellesleg hoztam kaját...szolgáld ki magad - bele nézett a zacskóba, de nem csinált semmit.
-Én ebből egyiket se szeretem - bökte ki végül én pedig bambán néztem rá. Rosszul esett, talán meg akartam volna felelni, de aztán elöntött a méreg.
-És miért nem tudsz csöndben maradni és elfogyasztani azt ami van?
-Bocs...bunkó vagyok.
-Ugyan - legyintettem - már kezdem megszokni. Legközelebb te mész el venni valamit.
Ezután nem túl sokat beszéltünk. Elfogyasztottuk azt ami volt és pedig ezek után előszedtem a tanulni valót. Sosem tanultam az asztalnál így csak törökülésben az ágyamra ültem és a könyv fölé hajolva tanulgattam. Néha néha felpillantottam mikor mozgást észleltem. Sehun ide-oda járkált, hol a tévét nézte, hol átült máshova olvasni. Próbáltam kizárni és csak a tanulásra koncentrálni.
Már majdnem megvoltam mikor elém csapódott egy fűzet és egy toll. Felnéztem és Sehun állt előttem.
-Mi az?
-Segítesz? Kérlek...egyáltalán nem értem a Bioszt.
-De...én még nem végeztem.
Morcos képet vágott, én pedig arrébb pakoltam a cuccaimat.
-Gyere ülj ide.
Szinte egész végig rám figyelt, itta minden szavamat. Hol a könyvet bambulva hol engem. Mikor láttam rajta, hogy üres tekintettel néz akkor megütögettem az arcát, hogy figyeljen. Ezután összeráncolt homlokkal nézett rám. A könyv felé mutattam, sóhajtott egyet és újból elkezdtem magyarázni. Az idő nagyon lassan telt,és ő is elég fáradtnak tűnt.
-Na, most menj és tanuld meg, vagy legalább kezd el. A nagy részét nem kell megtanulni csak bemagolni.
Bólogatott majd felment az ágyához. Leültem a tévé elé, halkra vettem, hogy ne zavarjam a tanulásban. Ahogy néztem ki a fejemből - mert egyáltalán nem figyeltem oda - rájöttem, hogy milyen unalmas is ilyen bezárt helyen élni. Felpattantam, magamra kaptam a pulcsim és elindultam kifelé.
-Majd jövök! - kiabáltam fel neki, meg sem várva válaszát becsuktam az ajtót.
Végig mentem a folyosón, alig volt itt valaki. Mindenki hazament a szünetre, csak pár diák maradt itt. Még Xiumin is elment, pedig ő legtöbbször itt szokott maradni velem.
Kimentem a hátsó ajtón és egyből megcsapott a meleg. Volt egy kis szellő, de az még kellemesebbé tette az időt. Pár ember kosarazott, legtöbbször én is csatlakozom, de most egyáltalán nem volt ahhoz energiám. Leültem az egyik padra, napoztam és néztem, hogy a többi ember mit csinál.
Szemem sarkából megpillantottam, hogy valamelyik szoba ablaka kinyílik, kilibbent a függöny, de az ott lakó illető be is húzta. Majd láttam ahogy Sehun néz ki rajta.
-Kis szaros nem, hogy tanulna - kezemmel eltakartam a szemem, hogy jobban lássak.
Megtámaszkodott a párkányon és ő is szemügyre vett mindenkit. Sosem láttam még ilyen fehér bőrű fiút, bár lehet, hogy a nap miatt is ilyen világos. Azt vártam már mikor vesz észre. Egy darabig még a másik irányba kalandozott el a tekintete, de felém fordult és rajtam megállapodott. Megcsóváltam a fejem, ő ledermedt, mint egy kisfiú akit rajtakaptak. Intett és azzal a mozdulattal el is tűnt.
Én még élveztem egy kicsit ahogy a nap égeti a bőröm. Lusta voltam felállni, fél óra is eltelhetett mikor felálltam és vissza battyogtam az épületbe. A nap teljesen kiszívta az erőmet, még álmosabb lettem mint voltam.
Beléptem az ajtón és egyből Sehun felé vettem az irányt.
-Mit csináltál az előbb? - kérdeztem mosolyogva.
-Csak szellőztettem - kis gondolkodás után szólalt csak meg.
-Ahhha...- mondtam kicsit elhúzottan - akkor kikérdezhetlek?
-Mi? Még nem tudom.
-Mert folyton lazsálsz! Fogadok míg elmentem aligha tanultál bármit is.
-Csak még kell egy kicsi - megszeppenve nézett rám.
Feladom. Feltartottam a kezem és lementem az ágyamhoz. Még gyorsan megtanultam a maradék anyagot és kicsit eldőltem, már olyan dél körül lehetett és simogattam a hasam. Készíteni kellene valamit ételt.
Gondoltam, de arra is lusta voltam. Pár perc után hallottam, hogy Sehun jön le.

Sehun pov.

Tegnap este nagyon fáradt voltam, így reggel nem akartam túl korán kelni. 8 óra körül lehetett mikor kimásztam az ágyból, majd egyből a konyhába mentem mikor észre vettem, hogy Luhan épp most jött meg.
-Ah...miért kelsz mindig ilyen korán? - állt nekem egyből.
Én csak pár kérdő pillantást vetettem felé majd miután legyintett egyet nem is nagyon foglalkoztam vele. Lepakolta a csomagokat amiket hozott majd felém fordult.
-Mellesleg hoztam kaját...szolgáld ki magadat.
Oda mentem a csomagokhoz majd bele néztem, hogy mi van benne, de egyből elfordultam.
-Én ebből egyiket se szeretem. - jelentettem ki. Luhan csak bambán pislogott párat majd megszólalt.
-És miért nem tudsz csöndben maradni és elfogyasztani azt ami van? - akadt ki.
-Bocs..bunkó vagyok. - vágtam oda.
- Ugyan..már kezdem megszokni. - legyintett egyet. Hát ez nagyon kedves tőle. Tényleg.
- Legközelebb te mész el venni valamit.
Ez nem is lenne ellenemre. Legalább normális, ehető ételeket hoznék. Ezután nem beszéltünk. Mivel szörnyen éhes voltam és semmi kaja nem volt itthon azon kívül amit Luhan hozott, így kénytelen voltam abból enni. Miután végeztünk az evéssel, Ő elment tanulni én pedig leültem tévézni majd olvastam egy kicsit, de eszembe jutott, hogy bioszból tanulni kellene viszont nem értem így Luhan-hoz mentem segítségért.
- Mi az? - nézett fel rám kérdőn.
- Segítesz? Kérlek..egyáltalán nem értem a bioszt.
- De..én még nem végeztem.
Morcosan néztem rá, majd láttam, hogy odébb pakolja a saját könyveit.
- Gyere ülj ide.
Elkezdett magyarázni, én pedig végig őt néztem. Ahogyan magyarázott nem tudtam másra figyelni csak az ajkaira. Igaz semmit nem értettem abból amit mondott és néha egyszer-egyszer el is bambultam. Ilyenkor megütögette a fejemet és a könyv felé mutatott mire én csak zavartan, egy lemondó sóhajjal hallgattam tovább. Már kezdtem fáradni ebbe a sok biológia dologba és ezt látta Luhan is mivel pár perc csend után megszólalt.
-Na, most menj és tanuld meg vagy legalább kezd el. A nagy részét nem kell megtanulni csak bemagolni. Sóhajtottam egyet majd bólintottam és felmentem az ágyamhoz. Hallottam ahogy kint bekapcsolja a tévét majd pár perc múlva kiáltott egyet és záródott is az ajtó. Én csak pislogtam párat majd vissza fordultam a könyvhöz. Semmi kedvem nem volt tanulni, így oda csoszogtam az ablakhoz. Kíváncsi vagyok, hogy Luhan hova ment. Kinyitottam, majd a párkányra támaszkodva kihajoltam. Körül néztem egy kicsit majd megpillantottam Lulu-t egy padon. Megcsóválta a fejét bennem pedig a vér is megfagyott. Ha feljön biztos le fog cseszni, hogy miért nem tanulok, így inkább becsuktam az ablakot é s vissza mentem az ágyamhoz. Fél óra elteltével hallottam, hogy csapódik az ajtó majd Luhan jelent meg az ajtóba.
- Mit csináltál az előbb.- kérdezte kedvesen.
-Csak..szellőztettem. - hirtelen nem tudtam mit mondjak. Igazából egyrészt tényleg szellőztettem másrészt viszont gondoltam, hogy Luhan le ment így őt akartam megkeresni, de ezt persze nem mondhattam.
- Ahhha...akkor kikérdezhetlek?
-Mi? - lepődtem meg. - Még nem tudom.
- Mert folyton lazsálsz. Fogadok míg elmentem aligha tanultál bármit is - Persze, hisz úgy nehéz tanulni ha az ember fejébe férkőzöl.
- Csak még kell egy kicsi. - néztem rá.
Láttam ahogy vissza megy az asztalhoz majd a saját könyveiből kezd még tanulni. Fél óra elteltével nem bírtam tovább a tanulást így kimentem a konyhába.
Elé raktam a füzetemet és a tollamat aztán csak bámultam.

4.rész

Luhan pov.

Direkt korán keltem, hogy eltudjak pakolni. A tegnap után olyan rosszul éreztem magam. Nem tudtam, hogy ezzel ennyire megbántom. Az esti kirohanásakor láttam meg belőle egy kicsit. Igazából nem is gondoltam, hogy egyáltalán foglalkozik ilyen dolgokkal.
Miután mindent eltettem és ettem felmentem hozzá. Még javában aludt pedig azt hittem, hogy egyes csörömpöléseimre fel fog kelni. Nyitott szájjal feküdt és hallani lehetett a szuszogását, is és annyira sajnáltam őt felkelteni. Észre vettem a feje mellett egy kis könyvet. Óvatosan kihúztam és fellapoztam. Csak találomra elkezdtem olvasni egy oldalt. Valakiről szólt. Nem tudtam abba hagyni az olvasást, végig szörnyűséges dolgokról volt szó. És a végén esett le, hogy ez bizony Sehun naplója.
Ő elkezdett mocorogni, én pedig ijedtemben vissza tettem oda, ahol volt.
Kissé fölé hajoltam, és az előbbi aggodalmamat egy mosollyal eltüntettem.
-Jó reggelt!
-Mit akarsz? - egyik kezével eltolta a fejemet, és magára húzta a takarót.
Én viszont nem hagytam ennyiben. Felálltam és elkezdtem lehúzni róla a takarót.
-Mit akarsz tőlem?  - minden egyes szót külön kihangsúlyozott. - Ha így szeretnél bocsánatot kérni, akkor tudd meg, hogy a lehető legrosszabb irányba haladsz! - szerintem próbált dühösen nézni, de én csak a fáradt és kócos fejét láttam.
-Nem! De gondoltam a sokáig alvás helyett csinálhatnánk valami mást. - erre csak megforgatta a szemeit és vissza dőlt. - Pedig csak miattad keltem fel ilyen korán!
Nem válaszolt, én pedig elindultam lefelé.
-Mit? - nem értettem mire gondol, így megfordultam.
-Mit, mit?
-Hát mit akartál volna csinálni?
-Na mi van még is érdekel? - reménykedetten néztem rá, hogy mégis beadja a derekát.
-Ha már felkeltettél akkor legyen is értelme annak. Na?
-Azt még nem tudom...
-Akkor viszont értelmetlenül keltél fel te is.
-Nem! - kissé elgondolkodtam de nem sok dolog jutott eszembe. - Mi lenne ha elmennénk moziba?
-Nem lehetne inkább itt nézni valamit?
Bólogattam de nem láthatta - Valami elképzelés? - erre csak megrántotta a vállát és elfordult. - És még én vagyok a lusta? - megfogtam a lábát és megpróbáltam elhúzni, ami következtében fejbe rúgott.
-Jól vagy? - pattant fel hirtelen, én pedig fájlalva fogtam a fejem.
-Meghalni nem fogok. De legközelebb vigyázhatnál!
Láttam, hogy legszívesebben vitába szállt volna de inkább nem tette. Felállt és ment felöltözni. Mikor elindult lefele alig vártam, hogy mit fog szólni.
Már egy ideje otthagyott és semmit nem szólt. Mikor bementem a konyhába láttam, hogy eszik. Láthatta elképedt fejemet, így kérdőn nézett rám.
-Nem szólsz semmit?
-Miért? Történt valami?
-Hát rendet tettem!
Befejezte az evést, a tányért a mosogatóba tette és oda jött elém.
-Ügyes vagy! - és megsimogatta a fejem tetejét, ezzel össze kócolva a hajamat.
-Hé! Ne legyél már bunkó! Jót akartam.
-Bocs. Mostantól megjegyzem, hogy meg kell téged dicsérni, ha számodra valami rendelleneset csinálsz.
Inkább ott hagytam őt, és elmostam azt amiben evett. Folyton az járt a fejemben ami bele volt írva abba a naplóba. Vajon tényleg igaz? Egyszer valahogy beszélnem kell vele! De csak ha sokkal jobban közelebb enged magához. Ezután beszélgettünk egy keveset, de csak olyan dolgok jöttek fel, hogy milyen az iskola a tanárok. Mikor feljött SooYeon vagy egyéb más lány az osztályból, mindről terelte a szót. Egyáltalán nem lettem okosabb vele kapcsolatban. Össze pakoltunk majd kiválasztottam egy filmet. Beültünk a szobámba, hoztunk pattogatott kukoricát meg egy kis üdítőt majd neki álltunk filmet keresni.
- Mit szeretnél nézni? - tettem fel a kérdést Sehun felé fordulva egy apró mosollyal az arcomon.
- Nekem mindegy. - válaszolt egyhangúan.
- Hallod, ne legyél már ilyen bunkó. Vágjál már egy kicsit kedvesebb fejet. - rivalltam rá.
- Jó, bocs. Mi lenne ha horrort néznénk?
- Hát jó, nekem megfelel. - mosolyogtam rá.
Kiválasztottam egy igazán ijesztő horror filmet majd felültem mellé az ágyra és elkezdtük nézni. Először az elején semmi ijesztő nem volt, de én kezdtem félni. Nem szeretem a horror filmeket, de Sehun kedvéért bevállaltam viszont rosszul tettem. Sehun rezzenés mentes arccal figyelte a filmet, én viszont majd nem össze csináltam magam. A film vége fele épp jött egy ijesztő rész, mikor Sehun hirtelen rám dőlt. Azt hittem meg áll a szívem, úgy megijesztett. Majd a fejét feljebb raktam a vállamon és kikapcsoltam a tévét. Elkezdtem gyönyörködni az arcába. Érdekesnek találtam, mivel fiút soha nem néztem meg még így, ő viszont valahogy más volt. Törékeny és finom. Fehér bőre, szőkés haja, formás ajkai olyan igézőek voltak. De milyen hülyeségről ábrándozok én. Ő egy fiú. A szememet viszont nem vettem le róla tovább néztem Őt. Aztán hirtelen eszembe jutott amit reggel olvastam a naplójába. Létezik, hogy az a sok szörnyű dolog vele történt meg? Remélem nem. Majd ahogy elbambultam, kezemet felemeltem és megcirógattam arcát. Nem kelt fel rá így nem csak cirógattam hanem meg is simogattam viszont ekkor hirtelen pislákolni kezdett és felnézett rám, álmos szemeivel. Nagyon aranyos volt.
- Hát te mit csinálsz? - kérdezte kómása.
- Őőő..izéé.. v-valami kosz volt a-az arcodon. - dadogtam rák vörösen.
- Ja, jó. - válaszolt tök nyugodtan, majd felült és nyújtózkodott egyet. - Vége is a filmnek? Bocs, hogy bealudtam, de tök unalmas volt.
- Hát jó neked.
Felálltam, össze szedtem ami lehullott a kukoricából majd kimentem a konyhába. Sehun is jött utánam majd elindult az ágya felé, de megállítottam.
- Sehun figyelj..- szólítottam meg. - Ne haragudj a tegnapiért, nem akartam bunkó lenni veled. - hajtottam le a fejem.
- Rendben. - sóhajtott egyet. - Nem haragszom, de ha kérhetem, máskor ne legyél ilyen velem mert nem igazán esik jól.
- Oké - válaszoltam neki mosolyogva, majd felment az ágyához.

Sehun pov.

Miután felmentem az ágyamhoz, kicsit ledőltem mert az előbbi kis alvásom után még álmosabb lettem. A gondolataim folyamatosan körülötte forogtak, féltem, hiszen azért jöttem át ide, hogy a múltamat elfeledjem és most...nem akarok hiú reményeket táplálni valaki iránt akit tudom, hogy sosem fog úgy érezni irántam ahogyan szeretném. Én nem akartam ezt, én nem akartam semmiféle kapcsolatot, csak a céljaimra akartam koncentrálni, pedig bármennyire próbáltam és magamba akartam erőltetni, hogy ne gondoljak rá mégsem megy. Nagyon rossz érzésem volt, akármennyire abszurd én vissza akartam volna fordítani az időt. Ma ismét megnézni egy filmet, megint elaludni és arra kelni, hogy ő simogatja az arcom, még ha nem is direkt csinálta.
Bármennyire is tagadom, hogy utálom mikor néz...pedig nem. Szép szemei mikor minden mozdulatomat figyelmesen követi és ha valamit vissza szólok akkor mindig döbbent képet vág. Mivel még annyira nem ismerjük egymást, sokszor megbántom és ő sosem tudja, hogy hogyan fogja is fel az én viselkedésemet, így ilyenkor én is rosszabbul érzem magam és magamat okolom.
-Sehun, ugye nem alszol?!
-Ha így kiabálsz akkor biztos lehetsz, hogy nem - és tessék! Mi volt ez a válasz? Kiskutya szemeivel nézett rám majd megfordult és elkezdett lemenni - Hé,hé! Mit szerettél volna? - hirtelen felkelésemtől teljesen megszédültem.
-Már mindegy.
-Ahj! Ne legyél már ilyen, nem akartam bunkó lenni.
-Nem vettem bunkóságnak, már lassan megszokom, hogy így válaszolsz. Csak mire felértem elfelejtettem, mert közbe szóltál.
-Nem hiszem el... - csóváltam a fejem, mert még mindig rosszul voltam.
-Holnap mit csinálunk? - bökdöste meg az oldalam.
-Bemegyünk órára.
-Holnap nincs suli - úgy nézett rám mint valami hülyére - Már tavasz van...itt vannak a vizsgák. Így holnap nem lesz tanítás.
-Áh értem.
-Na akkor?
-Majd meglátjuk. - leültem a tévé elé és bekapcsoltam, hogy menjen.
Igazából azt se tudom, hogy mi ment a tévében. Néztem ki a fejemből és a gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért nem tudok mondjuk egy normális, szép lányba szerelmes lenni? Sosem voltam beképzelt, mindig mondták, hogy milyen jóképű vagyok és hány lányt szerezhetnék meg. De nekem soha egyik sem mozgatta meg a fantáziámat. A sorsom mindig keresztbe tesz nekem, akárhogy nézem én nem tudok boldog lenni így. Kiskoromtól kezdve folyton pofára estem, felálltam mentem tovább, már két lépcsőfokot ha haladtam,de aztán mindig vissza estem egyet. A haladásom egyenlő volt a nullával, ha nem magamnak okoztam gondot azt más megtette helyettem.
Hirtelen kisebb csattanást éreztem az arcomon, nem fájt de annyira megijedtem, hogy rendesen megugrottam. A két kéz ott maradt az arcomon.
-Hogy megijedtél - hallottam Luhan röhögő hangját.
-Hülye vagy? - ki akartam szakítani az arcomat, aztán a vállamnál vissza húzott és a kulcscsontomnál, a nyakam előtt fogott le.
-Nyugi csak én vagyok... - jót kacagott kétségbeesésemen, de én egyáltalán nem tudtam viccként ezt felvenni.
Lefejtettem kezeit magamról és felpattantam. A szívem szó szerint majd kiugrott, olyan hirtelen jött ez az egész és egyáltalán nem tudtam felkészülni. Már kezdtek feltörni a múltam emlékei és tudtam, hogy a szemem már kezdett bevörösödni. Szembe fordultam vele és próbáltam legyűrni a hangom remegését és úgy emeltem ki minden egyes szót.
-Soha. Érted, soha ne csináld ezt még egyszer, és főleg ne csináld ezt a nyakammal.
Láttam ahogy lebiggyeszti a száját és semmit sem ért. A pulcsija ujját gyürködte, nem szólt semmit. Elmentem mellette, minél előbb el akartam tűnni onnan, nem akartam, hogy így lásson.
-Mit csináltam? - éreztem nyirkos ujjait ahogy a csuklómra fonódnak, közben a hangja is megremegett.
Nem tudtam ésszerű magyarázatot adni, elhúztam a kezemet és felmentem az ágyamhoz.
A fal felé fordultam, kezemet a fejem alá tettem és úgy húztam fel a lábam. És tessék itt jövök én a bunkó. Hát mit ártott nekem Ő? Most szerencsétlen azt hiszi tett valami rosszat pedig nem, csak az én elcseszett problémáim miatt távolodtam el tőle. Megint. Egyik könnycsepp követte a másikat, ritkán sírok, de a nevelőim emléke után szörnyű szorítást érzek mindig a tüdőmben. Én őket soha nem fogadtam el mint szüleimet. Folyton törtek fel a képek amiket nagy nehezen elástam magamban, csapkodni akartam, ordítva sírni, de nem tettem. Akkor Luhan talán még rosszabbul érezné magát és velem úgyse tudna mit kezdeni. Így magamban érlelődtem tovább, próbáltam halkan venni a levegőt és közben hallgattam, hogy Ő mit csinál. Semmi zajt nem hallottam. Próbáltam lenyugtatni magam és elaludni.

Halk neszt hallottam és éreztem, ahogy egy meleg takarót terítenek rám. Akkor vettem csak észre, hogy fázom, tiszta libabőr voltam. Mikor betakart kicsit elidőzött rajtam a keze, én pedig utána kaptam, és egy ijedt szempárral találtam magam szembe.
-SooYeon? - Ő mit keres itt? Elmosolyodott és az arca egyre közelebb és közelebb került hozzám.

-Sehun - hallottam, hogy valaki kétségbeesetten a nevemet mondja - Sehun, ez fáj!
Mikor kinyitottam a szememet Luhan volt előttem, a fejem rettenetesen fájt és nagyon fáztam.
-Te mit keresel itt? - az előbb még a lány volt itt...biztos álmodtam.
-Csak betakartalak, gondoltam...
-Mire gondoltál?
-Nem kell flegmázni csak mert jót akartam! És engedd el a kezem, mert fáj!
Hirtelen elengedtem és vissza dőltem, ő letrappolt a lépcsőn én pedig nagy szenvedések után vissza aludtam.
*
Reggel rettenetesen fájt a fejem, amint felültem erősen szédültem és majd szét feszült a fejem. Hirtelen nem láttam semmit csak elhomályosult minden, aztán egy kis idő után ismét láttam. Biztos lázas lettem, a sírástól lett már lázas valaki? Vagy lehet valami más miatt. Tiszta forró volt a fejem és kissé leizzadtam ez este. Lassan lementem a lépcsőn és láttam, hogy Luhan nincs az ágyban. Megnéztem a kis konyhában is a fürdőben is. Kicsit elgondolkodtam, hogy hol is lehet, de nem emlékeztem, hogy bármit is említett volna.
Ez szuper, bekóvályogtam a zuhanyzóba és hosszú ideig csak álltam a víz alatt.

3.rész

Luhan pov.

HeeJoo mosolyogva jött be, átölelt és leült az asztalhoz. Én elpakoltam a tányéromat nehogy baja legyen Sehunnak ha vissza jön. Miután végeztem, megtöröltem a kezem vissza fordultam hozzá és láttam, hogy elbambult. Elkezdtem őt nézni és mikor észrevette, zavarában elkezdett mosolyogni és kissé elpirult.
-Mi az?-nevettem vele együtt és láttam, hogy nagyon mondani akar valamit.
-Fhu...hát igazából nem tudom, hogy mondjam. De szeretném ha eljönnél velem a hétvégén -itt nagy levegőt vett és mikor kimondta nagyot szusszant- túrázni.
Meglepett arccal néztem rá és próbáltam feldolgozni mire kért. Én és a séta, a séta és én. Pont én aki lusta és mindenhova elviteti a seggét.
-Jaaj tudom, hogy nem szeretsz semmi ilyet csinálni, de nagyon szép időt mondanak.-elém rakott egy térképet amin piros filccel be volt jelölve egy út.-Már az is megvan merre megyünk. Nem akarom rád erőltetni...
Olyan szépen nézett rám, és tudtam ha most azt mondom neki, hogy nem akkor nem sértődne meg. A fejemet fogtam és nagyokat sóhajtottam.
-És ketten mennénk?
-Dehogy! Hallottam, hogy van szobatársad és arra gondoltam ő is jöhetne, már ha akar. És SooYeon is mondta, hogy jönne.
Kérdőn nézett rám és kissé aggódva most, hogy megint nemet mondok. Olyan szép és aranyos volt, hogy bólogattam ő pedig örömében felugrott oda szaladt hozzám és szorosan átölelt. Végül is nem érdemli meg, hogy nemet mondjak, sose akart kiközösíteni, mindig türelmes és kedves volt velem, és mindenkivel. Elengedett és úgy nézett fel rám. Sokkal kisebb volt mint én,gyönyörű hosszú haja volt és mindig mosolygott.
-Na de most már sietnünk kell.-megpusziltam a homlokát és elmentem átöltözni.
Magamra kaptam egy egyszerű pólót és egy csőnadrágot. Vissza érve hozzá láttam, hogy a földön ül egy könyvet nézegetve.
-Te olvasol?-csodálkozva nézett rám.
-Nem, dehogy. Szerintem az Sehuné.-mikor kérdőn nézett rám megmagyaráztam, hogy úgy hívják az új szobatársam.
-Akkor vele is biztos eltudnék beszélgetni.
-Te kivel nem?
-Ezt én is olvastam már amúgy.-letette a könyvet felállt. Én elé mentem megfogtam a kezét és becsuktam magunk mögött az ajtót.
-És ezt melyik napra is tervezted?
-Szombat reggel indulnánk. Vagyis holnap.
És itt véget is ért a beszélgetés. A csengő csengetett mi pedig gyorsabban kezdtük venni a lépteinket.
Ha úgy vesszük Sehun-t egész nap nem láttam. Egy közös óránk volt és utána eltűnt, HeeJoo-val együtt.
Beültem Chanyeol mellé és elszenvedt arccal néztem rá.
-Tudod mit fogok én holnap csinálni?
-Hát mivel így mondtad...gondolom nem velünk leszel.
Hátradőlve lecsúsztam a széken és nyögtem egyet.-Túrázok.
Oda se néztem de pár pillanat után röhögésben tört ki.
-HeeJoo hívott és nem mondhattam nemet. Te nem tennél meg semmi ilyet....?
-Nem, mivel nekem nincs barátnőm.
-Most nem tudom melyikünk nyert.
-Nyugi. Jó lesz az.-rám villantotta hatalmas mosolyát, megveregette a vállam ezzel lezárva az ügyet. Utána még elmesélte, hogy ők négyen hova mennek.
Órák után az ebédlő felé mentem és mikor elmentem a könyvtár előtt, az ajtó tárva nyitva volt így csak be pillantottam. Aztán vissza is tolattam mert láttam Sehun éppen bent ül.
-Szia.-dobtam le a cuccaimat mellé ő pedig lepisszegett. Megvontam a vállam és ugyan úgy folytattam.
-Látom már meg is találtad a kis helyed.-erre nem szólt semmit így folytattam.-Holnap te meg én, és még két lány túrázni fogunk.-mosolyogtam rá szélesen.
-J-jó.-kicsit meglepett volt de láttam rajta, hogy megzavartam az olvasásban így én mentem is.
-Azért ne felejts el vissza találni.-mondtam kissé hangosan az ajtóból ő meg helytelenítően rázta a fejét.
Beérve a szobámba teljesen fel voltam dobva, letettem a cuccaimat a földre és mentem volna a géphez erre...úgy bevertem a lábam az ágy lábába, csoda, hogy nem ordítottam fel. Beleharaptam az öklömbe leborultam az ágyra és úgy fogtam a lábamat. A sírás kerülgetett annyira fájt, így az utóbbi jókedvem is elszállt. Ebbe még a fejem is megfájdult. Eldőltem és úgy is maradtam egy jó ideig.
Tompán hallottam, hogy valaki beszél hozzám de nem akartam megmozdulni.
-Nem kellett volna lefürdened mielőtt lefekszel?-hallottam már, hogy Sehun az, kicsit megrázott, hogy felkeljek.
-Mit érdekel az téged?
-Hát ma teljesen leizzadtál, a büdös meg tudod...felfele száll!
-Hagyjál már.-megfordultam, betakaróztam és aludtam tovább.

Sehun pov.
Hogy hova megyek én holnap és kivel?! Legalább megkérdezhették volna, hogy van-e kedvem menni vagy valami és még azt se tudom, hogy ki az a két lány, mondjuk sejtésem az van. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap.

                                                                          ~*Másnap*~
-Sehun, kelj fel. - kiabált be Luhan.
- Még 5 percet hadd. - nyöszörögtem.
- Elfogunk késni, kelj már fel. A lányok is várnak már.
- Jól van kelek már. - kiabáltam vissza.
Nehéz napnak nézünk elébe, főleg így, hogy felkeltettek. Semmi kedvem nincs jó pofizni. Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem majd indultunk is. A suli kapuja előtt már a két lány várt minket.
- Mindenki kész van? - mosolygott ránk HeeJoo.
- Igen mi megvagyunk. - mosolygott vissza Luhan rájuk. - Igaz is..Sehun hadd mutassam be a lányokat. Ő itt HeeJoo akivel már tegnap is találkoztál és a barátnője SooYeon.
- Szia Sehun. - hajolt meg HeeJoo. - Mi már találkoztunk. - mosolygott.
- Szia. - hajoltam meg én is majd egy halvány mosolyt próbáltam erőltetni arcomra.
- Szia, én SooYeon vagyok. - hajolt meg a másik lány is.
- Szia Sehun. - hajoltam meg én is.
- Remek, most már ismeritek egymást úgy, hogy indulhatunk is. - vigyorgott Luhan.
Szép, tiszta táj volt tele fákkal, bokrokkal. A csendet a néha-néha viháncoló lány társaság zavarta meg. A két lány elől beszélgetett majd Luhan is csatlakozott hozzájuk, én pedig mögöttük ballagtam. Néha hozzám is szóltak pár szót, de én inkább a természetben gyönyörködtem. A lányokat elnézve HeeJoo aranyos lánynak tűnt. Hosszú barna haja, kicsi szemei, orra igazán széppé tették őt. Vékony volt, magas és csinos. SooYeon is szép lány volt. Rövidkés szőke haja, alacsony termete, vékony lábai, kicsi orra és szája volt. Aranyos volt mind a két lány, viszont nekem akkor sem tetszettek. Egyik sem volt az esetem, de ahogy Luhan-t elnéztem..Tegnap azt mondta, hogy HeeJoo-val gyerekkori barátok, viszont szerintem itt többről van szó.
Nagy elmélkedésemben Luhan szakított félbe.
- Na hogy érzed magad? Szép a táj igaz? - karolt át majd ezer wattos vigyorát virította rám.
- Igen szép. - válaszoltam fapofával majd próbáltam lelökni a kezét.
- Te mindig ilyen bunkó vagy? -emelte meg a hangját.
- Nem, csak nem volt kedvem veletek túrázni..legalább megkérdezhettetek volna, hogy van-e kedvem jönni vagy valami.
- Jól van na, bocs má', hogy élek. Úgy gondoltam mivel elég csendes és zárkózott vagy mindig, így egy kicsit kikapcsolódhatsz és jobban megismerhetjük egymást, de úgy látom nem kellett volna akkor hívni. - mondta kissé szomorkásan. Nem válaszoltam. Megrántottam a vállam majd magam mögött hagyva sétáltam tovább.
Nem hiszem el.. mindig azzal jön, hogy bunkó vagyok. Talán ha egy kicsit is értené vagy tudná, hogy miért vagyok ilyen lehet nem ezt gondolná. Viszont megnyílni nem fogok neki. Inkább csendben ballagtam tovább. Bántott, hogy mindig azt gondolja  rólam érzéketlen vagyok, de hozzá szoktam már, hogy ezt mondják nekem. A lányok tovább mentek nevetgélve elől, én utánuk ballagtam, Luhan pedig mögöttem szomorkásan sétált. Majd mögöttük felzárkózva sétáltunk tovább. A folyó mentén sorakozó házak egyre kisebbek lettek ahogy egyre feljebb értünk. Egyre meredekebb hegyek vettek körül minket. Miután teljesen elhagytuk az utolsó települést is, csak egy patak folydogált és ott kezdődött a turistaút. Megigazítottam a táskámat és tovább mentem. Az út jobb oldalán a patak folyt, bal oldalán mindenféle fából álló erdő nyúlt el. Erősen kitaposott keréknyomok vezettek végig a fák között haladó úton. A körülöttem elterülő erdőből időről időre madár szárnyak csattogása hallatszott.Kezdtem sokkal jobban érezni magam. Néztem a földön elterülő növényzetet és azon mászkáló bogarakat. Idő közben Luhan is beért, de nem szólt hozzám. Még jó darabig erős emelkedőn mentünk fel, aztán nagy szuszogásaim közepette sóhajtottam egyhatalmasat. Nyugtázva ezzel, hogy végre felértünk majd itt megpihentünk. 

SooYeon pov.
HeeJoo mesélte, hogy egy gyerekkori barátjával szeretne holnap elmenni túrázni, viszont ő a szobatársát is szeretné elhozni így engem is elhívtak. Először nem nagyon akartam menni mivel a barátnőmön kívül nem ismerem a másik két fiút és nem akartam zavarni se, de addig győzködött, hogy jó lesz és nagyon jól fogunk szórakozni míg végül beleegyeztem. Reggel izgatottan keltem fel majd gyorsan megmosakodtam, felöltöztem, bekaptam pár falatot és már indultunk is. A fiúk még nem voltak sehol így elmentünk HeeJoo-val venni pár üveg vizet meg egy kis rágcsálni valót is hát ha megéhezünk. Mire vissza értünk már ők is jöttek.
- Mindenki kész van? - mosolygott a fiúkra barátnőm.
- Igen mi megvagyunk. - mosolygott vissza az egyik fiú ránk. Gondolom ő HeeJoo barátja.
- Igaz is..Sehun hadd mutassam be a lányokat. Ő itt HeeJoo akivel tegnap találkoztál és a barátnője SooYeon. - mondta ismét a fiú.
- Szia Sehun. - hajolt meg. - Mi már találkoztunk. - mosolygott rá.
- Szia. - hajolt meg ő is majd egy halvány mosolyt láttam arcán. Szóval ő Sehun, akkor bizonyára a másik fiú lesz akkor Luhan.
- Szia, én SooYeon vagyok. - hajoltam meg illedelmesen.
- Szia Sehun. - hajolt meg ő is. Milyen szép arca van. Fehér bőre, nagy barna szemei, húsos ajka. Jesszus SooYeon.. miket gondolsz. -mondogattam magamnak.
- Remek, most már ismeritek egymást úgy, hogy indulhatunk is. - vigyorgott Luhan.
Mi egész úton elől mentünk és beszélgettünk, míg a fiúk a hátunk mögött ballagtak aztán Luhan csatlakozott hozzánk. Kedves fiú. Aranyos, barátkozó személyisége van de ahogy elnézem Sehun az ellenkezője. Ő csendes és nem is nagyon érdekelte ha beszéltünk hozzá. Luhan lemaradt, mi pedig tovább beszéltünk HeeJoo-val.
- Na SooYeon, ugye milyen aranyos fiúk? - kérdezte barátnőm.
- Igen, aranyosak de.. nem tudod véletlenül Sehun-nak van barátnője? - kérdeztem pirulva.
- No fene. - vigyorodott el HeeJoo. - Csak nem tetszik?
- Hát, nem tudom. Csendes és zárkózott de, mióta megláttam azóta állandóan rá gondolok.
- Első látásra szerelem? - mosolygott még mindig barátnőm.
- Hát igen mondhatjuk így is. - mosolyogtam vissza rá.
 Mikor felértünk a tisztásra leültünk pihenni, elővettük a vizet és a rágcsálni valókat majd beszélgetni kezdtünk.

Sehun pov.

Ahogy felértünk, leültünk egy kis plédre majd elővettük az élelmet majd a két lány neki állt beszélni.
- Sehun, nem akarok tolakodó lenni, de mesélnél egy kicsit magadról? - kérdezte kedvesen HeeJoo.
Már épp szólásra nyitottam számat, mikor Luhan közbe vágott.
- Ő nem szeret magáról mesélni, szóval lányok inkább ne faggasátok. - mosolygott rám Luhan.
- Miért, történt valami ami miatt nem beszélsz az életedről? - kérdezte kíváncsian SooYeon.
- Eltaláltad. Semmi közötök nincs az életemhez. - válaszoltam feldúltan.
- N-ne haragudj é-én nem tudtam. - dadogott a megszeppent lány.
Luhan és HeeJoo is csak nagy szemekkel pislogtak felém. Igazából én magam sem értettem miért támadtam le ennyire szegény lányt, de nem szeretem ha az életemről faggatnak.
- Ne haragudj SooYeon, nem akartam ilyen durva lenni csak nem szoktam senkinek beszélni az ilyen dolgaimról. - majd egy halvány mosolyt küldtem felé.
- N-nem haragszom, csak megakartalak ismerni, de sajnálom. Nem tudtam, hogy érzékenyen érint ez a téma.
- Én mondtam, hogy hagyjátok. - mondtam kevés mosollyal az arcán Luhan.
- Na jó akkor váltsunk témát. - mosolygott HeeJoo. - Sehun, van barátnőd?
- N-nekem? - na erre nem számítottam. Miért kell ilyen hirtelen, ilyen kérdést feltennie?! - Nincs. - válaszoltam majd éreztem, hogy egy kevés pír jelenik meg arcomon.
- Sehun félénk fiú, szóval nem hiszem, hogy olyan sok barátnője lett volna. Főleg amilyen modora van. - vigyorgott Luhan.
- Tudod Luhan, inkább leszek félénk és vissza húzódóbb mint, hogy mindennap mást vigyek az ágyamba. - vágtam neki sértődötten vissza. Majd szó párbajunkat SooYeon szakította félbe.
- Fiúk! - kiabált. - Nem lehetne, hogy ezt máskor folytassátok? Nem azért jöttünk ki, hogy két civakodó fiút hallgassunk. - morgott ránk. De végülis igaza van. Nem ezért jöttünk el. Viszont Luhan-tól ez nagyon rosszul esett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bunkó. Még, hogy nem volt barátnőm..nevetséges. Az egész napot úgy töltöttük el, hogy nem szóltunk egymáshoz. A lányok nevetgéltek, képeket csináltak mi pedig csak ültünk külön egymástól egy duzzogtunk. Luhan látta rajtam, hogy most nagyon megbántott, még sem kért elnézést tőlem. Komolyan még neki áll feljebb. Gondoltam, hogy szemét de, hogy ennyire... Lassan kezdett sötétedni így indultunk vissza. Mikor a suli elé értünk elköszöntünk a lányoktól majd bementünk.
Ahogy beértünk a szobába Luhan a fürdőbe, én a konyhába mentem. Épp vacsorát csináltam MAGAMNAK, mikor Luhan kijött és elvette a tányéromról az egyik kenyeret.
- Hallod, te ekkora paraszt vagy? - morrantam rá. - Komolyan nem látod, hogy az az enyém?!
- Jól van na. Egy szelet kenyeret vettem el nem az életedet. - válaszolt vissza flegmán.
- És még neked áll feljebb..hát ez kész. Nem gondolod, hogy bocsánatot kellene kérned?! Azt mondod mindig, hogy én vagyok a bunkó még is ma, hogy megaláztál a lányok előtt.
- Jó sajnálom. Lehet kicsit durva voltam. - hajtotta le a fejét.
- Kicsit? - kérdeztem vissza cinikusan. - Itt van edd meg akkor. - vágtam elé a tányért. - Jó éjt!
Majd ott hagytam. Még vissza néztem, hogy lássam reagál rá, de ő csak értetlenül állt az asztal előtt.

Luhan pov.

Sehun-nak igaza van. Tényleg nagyon megbántottam. - elmélkedtem mikor már az ágyamban voltam.
Holnap ki kell engesztelnem és bocsánatot kell kérnem tőle.. majd elmélkedésem közepette elnyomott az álom.

2. rész

Luhan pov.

Már este 10 óra volt és vártam, hogy Xiumin vissza jöjjön a kikérőnkkel együtt. Közben azon gondolkodtam, hogy az új osztálytársat el kellett volna hívni, hiszen mostantól egy szobán fogunk osztozni.

-Hát úgy látszik ma nem megyünk sehova - megfordultam és a legjobb barátom szomorú képpel nézett rám.

-Mi történt?

-Áhh!- megvakarta a tarkóját és becsukta a szemét - Megkérdezték hova járkálunk mi ilyen sűrűn. Nem mintha nem tudnák vagy valami...

-Őszintén ma nem bánom - neki dőltem a falnak és a plafont néztem. - Kissé bűntudatom van, hogy nem hívtuk el magunkkal, úgyhogy ha még fen van megpróbálom szóra bírni.

-Hát ahhoz sok sikert. - nevetett rajtam, megpaskolta a vállam és elindult arra amerre az ő szobája van.

-Hé, most mi olyan vicces?-de már nem hallotta.

Visszamentem a szobába, ledobtam a cuccaimat az ágyra és elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem láttam, hogy ég nála a villany. Felmentem a lépcsőn ás láttam, hogy olvasott. Nem tudtam mit kérdezni így csak elgondolkozva néztem őt.

Egy kis idő után letette a könyvet és rám nézett. 

-Mi az? - sóhajtott jelezvén, hogy zavarok. De én ezt teljesen figyelmen kívül hagytam és leültem a lépcső tetejére.

-Mit olvasol?

-Miért érdekel?

-Jó akkor, mond meg, hogy, hogy hívnak.

-Oh Se Hun.

-Tizstára úgy nézel ki mintha ezt is nehezedre esett volna kimondani. De nem baj, mesélj magadról. - Igazán érekelt. Közelebbről nem tűnt ellenszenvesnek, inkább viccesnek. Főleg amilyen változó arc kifejezései vannak.

-Mi érdekel? - vissza vette a könyvet és újra olvasni kezdte.

-Minden. hacsak nem akarod, hogy én meséljek...-rám nézett aztán az ágyon elhelyezkedett török ülésben.

-Mint már mondtam Oh Se Hun-nak hívnak. 20 éves vagyok és van egy bátyám. Gondolom észrevetted, hogy nem vagyok túl beszédes és barátkozni sem szoktam. Szeretek tanulni, szabad időmben gitározok és táncolok. Szeretnél még tudni valamit vaaagy...?

Szúrósan néztem rá majd megrántottam a vállam és elmosolyodtam. 

-Több mint a semmi. Legalább megszólaltál.- ő csak értetlenül nézett rám, megrázta a fejét és vissza fordult a könyvéhez.

Én is vissza mentem az ágyamhoz, ledobáltam róla mindent és lefeküdtem. Annyira furcsa volt, hogy már nem vagyok egyedül ebben a szobában. Eddig jó volt mert akármit csináltam, nem kellett alkalmazkodnom senki igényeihez, és van egy érzésem, hogy ő viszont nehéz eset lesz. A villanyt lekapcsolta és halllottam, hogy elhelyezkedik és gondolom már alszik is. Én fáradt voltam de mégsem tudtam elaludni, néztem most már csak a sötétségbe, és azon gondolkodtam holnap mit kéne tennem. Folyton kattogott az agyam, már bele is fájdult, így inkább én is betakaróztam, becsuktam a szemem és hagytam, hogy a gondok eltűnjenek amint elalszom.

Sehun pov.

Épp pakoltam a ruháimat mikor hallottam, hogy a szobatársam ki megy.

-Remek, legalább csendben tudok pihenni. - Gondoltam. Lefürödtem gyorsan, majd átöltöztem és bemásztam az ágyba zenét hallgatni. fél óra elteltével meguntam, majd elővettem a kedvenc könyvem és neki álltam olvasni. Később megint ajtócsapódást hallottam, majd láttam, hogy a szobatársam az ágy végéről figyel.

-Mi az? - Sóhajtottam. Nagyon nem volt most kedvem hozzá, de őt ez nem érdekelte. 

-Mit olvasol?

-Miért érdekel?

-jó akkor mond meg, hogy hívnak?

-Oh Se Hun.- mondtam unottan.

-Tisztára úgy nézel ki mintha ezt is nehezedre esett volna kimondani. De nem baj, mesélj magadról. - ez a gyerek tényleg nem veszi észre, hogy nem akarok vele beszélni?! Milyen rámenős.

-Mi érdekel? - Kérdeztem majd vissza raktam magam elé a könyvet és úgy tettem mintha olvasnék.

-Minden Hacsak nem akarod, hogy én meséljek...-Mondta Én elhelyezkedtem az ágyon törökülésben majd neki kezdtem. Nem nagyon szoktam mesélni az életemről senkinek, viszont vele úgy éreztem kivételt kell tennem, hisz szobatársak vagyunk. Miután elmondtam egy pár dolgot magamról, láttam nem veszi jó néven, hogy csak ennyit mondtam és csupa sablonos dolgot, de ez bőven elég volt.

-több mint a semmi. Legalább megszólaltál.

Én csak néztem rá, majd vissza fordultam a könyvhöz, és most tényleg olvastam. Ő is vissza ment az ágyához majd lefeküdt. Le oltottam a lámpát és egyből elaludtam.  

      Korán felkeltem és teljesen felfrissülve éreztem magam olyan jól aludtam. A lépcsőről leérve nyújtóztam majd láttam, hogy ő már nincs a helyén. Fogat mostam, azután elkezdtem takarítani. Most a szokásosnál is jobban idegesített a kupleráj, ez így elront mindent. Láttam, hogy az asztalnál eszik és fáradtan bambul ki a  fejéből miközben jó alaposan megrágja az ételt. 

-Te nem eszel? - kérdezte rám pillantva Luhan.

-Nem, nem vagyok éhes.

Elmosogattam és törölgettem a poharakat közben Luhan teli szájjal megszólalt.

-Te minden reggel ilyen vagy?

-Nem, csak nem szeretem ha nincs rend....ha mások után kell takarítani -itt egy kicsit megálltam- márpedig utánad kell takarítani...akkor fogok is, mert nem tudok így meglenni.Veled. Miért, amúgy zavar?

-Nem, dehogy is csak furcsa. - ásított és mintha semmit sem hallott volna felállt és ott hagyott mindent maga után. Én pedig csak egy sóhajtással nyugtáztam hátha észreveszi.Reménytelen.

Befejeztem a törölgetést aztán vissza mentem a szekrényemhez és átvettem a ruhámat. Miután végeztem lementem és találtam magamnak egy tükröt. Míg megigazítottam a hajam a szemem sarkából észre vettem, hogy Luhan szekrényéről leesett valami. Fejjel lefele volt, így felvettem és láttam, hogy egy lány van rajta.

-Hé! Leesett a barátnőd a polcról! -kiabáltam neki mire kijött.- furcsa ízlése van. -suttogtam  és még jobban megnéztem a képet.

-Áhh! Az nem a barátnőm. - vette el a kezemből hirtelen a képet és vissza tette a helyére.- Csak egy gyerekkori barát. -nevette el magát.

-Értem. Szép.

Mielőtt kimentem volna a szobából, szóltam neki, hogy én elmentem az órámra és jobb ha ő os elkészülődik.

Nyitottam ki az ajtót és ugyan az a lány állt ott mint aki a képen volt, csak pár évvel idősebben.

-Szia-köszönt mosolyogva, én pedig biccentettem és elmentem mellette.

"gyerekkori barát"

1. rész

Luhan pov. 

A terem második padsorában ülök az ablaknál. Ma kivételesen túl csöndes voltam, rossz idő volt és nem volt kedvem most senkihez és semmihez. Már két hete elkezdődött a tanítás, de van aki még most is annyira örül a másiknak mintha több éve  nem látta volna. Az eső zuhogott én pedig néztem ahogy az esőcseppek folynak le az ablakon. Teljesen elbambultam, valaki megbökdösött és beült a mellettem lévő padba. 
-Hallottad? Van még egy osztálytársunk. -Xiumin volt az. Annyira örült ő is. Nem tudtam nem mosolyogni, miközben néztem ahogy majd megőrül a kíváncsiságtól, vajon ki lehet még velünk. Még válaszolni se tudtam. Az ajtó nyílt, mindenki elhallgatott amint a tanár belépett az ajtón, és közvetlen mögötte jött be egy diák. Be sem mutatkozott, a tanár elküldte leülni és el is kezdte a tanítást. Egész nap csak őt figyeltem. Valamilyen szinten idegesített, hogy semmit nem tudok róla és ő sem hajlandó ismerkedni. Volt benne valami...furcsa. A bőre olyan fehér volt, hogy kissé sápadt hatást keltett, és a  szőkés haja még jobban kiemelte arc vonásait. A tekintete olyan hűvös és számító, mindenkit alaposan végig mért. Mikor rám pillantott rá mosolyogtam hátha oda jön, de csak gúnyosan rám nézett majd előre fordult. 
Ekkor még tényleg nem gondoltam, hogy az életem gyökeresen meg fog változni..

Sehun pov.

Tanítás után a szobámhoz indultam. Az ajtó elé érve gyorsan megkerestem a kulcsokat majd nyitottam is az ajtót. Mikor beléptem ledobtam a pulcsimat és a táskámat majd felmásztam az ágyra. Mivel emeletes volt így én a felsőt választottam, mert az alsó láthatóan foglalt volt. A szobatársamat pedig még nem tudtam, hogy ki lehet mivel nem volt a szobában. Lefeküdtem, becsuktam a szemem és vissza gondoltam az elmúlt éveimre. Kicsit el is szunyókálhattam mivel röhögésre és ajtó csapódásra keltem. Hirtelen kipattantam az ágyból, majd a zaj irányába fordítottam fejemet. Valószínűleg a szobatársam lesz az. Lemásztam az ágyról és mikor elindultam felé hirtelen felém fordult. Viszont mikor megláttam, hogy ki az, az állam a padlót verte. Semmi problémám nem volt vele, viszont a stílusa nagyon taszított. Tanítás alatt és a szünetekbe is tapasztaltam és hallottam, hogy igen beszédes, nagyon szeret bulizni és gondolom csajozni is, szóval mellette nem hiszem, hogy nyugalmas napjaim lesznek. Illedelmesen meghajoltam majd válaszra sem várva vissza mentem az ágyhoz. Össze szedtem a a ruháimat és a táskámat majd neki álltam pakolni. Viszont ekkor megint ajtó csapódásra lettem figyelmes. Oda pillantottam, de nem láttam senkit. Biztos ki ment. Vissza fordultam majd folytattam tovább a pakolást.