3.rész

Luhan pov.

HeeJoo mosolyogva jött be, átölelt és leült az asztalhoz. Én elpakoltam a tányéromat nehogy baja legyen Sehunnak ha vissza jön. Miután végeztem, megtöröltem a kezem vissza fordultam hozzá és láttam, hogy elbambult. Elkezdtem őt nézni és mikor észrevette, zavarában elkezdett mosolyogni és kissé elpirult.
-Mi az?-nevettem vele együtt és láttam, hogy nagyon mondani akar valamit.
-Fhu...hát igazából nem tudom, hogy mondjam. De szeretném ha eljönnél velem a hétvégén -itt nagy levegőt vett és mikor kimondta nagyot szusszant- túrázni.
Meglepett arccal néztem rá és próbáltam feldolgozni mire kért. Én és a séta, a séta és én. Pont én aki lusta és mindenhova elviteti a seggét.
-Jaaj tudom, hogy nem szeretsz semmi ilyet csinálni, de nagyon szép időt mondanak.-elém rakott egy térképet amin piros filccel be volt jelölve egy út.-Már az is megvan merre megyünk. Nem akarom rád erőltetni...
Olyan szépen nézett rám, és tudtam ha most azt mondom neki, hogy nem akkor nem sértődne meg. A fejemet fogtam és nagyokat sóhajtottam.
-És ketten mennénk?
-Dehogy! Hallottam, hogy van szobatársad és arra gondoltam ő is jöhetne, már ha akar. És SooYeon is mondta, hogy jönne.
Kérdőn nézett rám és kissé aggódva most, hogy megint nemet mondok. Olyan szép és aranyos volt, hogy bólogattam ő pedig örömében felugrott oda szaladt hozzám és szorosan átölelt. Végül is nem érdemli meg, hogy nemet mondjak, sose akart kiközösíteni, mindig türelmes és kedves volt velem, és mindenkivel. Elengedett és úgy nézett fel rám. Sokkal kisebb volt mint én,gyönyörű hosszú haja volt és mindig mosolygott.
-Na de most már sietnünk kell.-megpusziltam a homlokát és elmentem átöltözni.
Magamra kaptam egy egyszerű pólót és egy csőnadrágot. Vissza érve hozzá láttam, hogy a földön ül egy könyvet nézegetve.
-Te olvasol?-csodálkozva nézett rám.
-Nem, dehogy. Szerintem az Sehuné.-mikor kérdőn nézett rám megmagyaráztam, hogy úgy hívják az új szobatársam.
-Akkor vele is biztos eltudnék beszélgetni.
-Te kivel nem?
-Ezt én is olvastam már amúgy.-letette a könyvet felállt. Én elé mentem megfogtam a kezét és becsuktam magunk mögött az ajtót.
-És ezt melyik napra is tervezted?
-Szombat reggel indulnánk. Vagyis holnap.
És itt véget is ért a beszélgetés. A csengő csengetett mi pedig gyorsabban kezdtük venni a lépteinket.
Ha úgy vesszük Sehun-t egész nap nem láttam. Egy közös óránk volt és utána eltűnt, HeeJoo-val együtt.
Beültem Chanyeol mellé és elszenvedt arccal néztem rá.
-Tudod mit fogok én holnap csinálni?
-Hát mivel így mondtad...gondolom nem velünk leszel.
Hátradőlve lecsúsztam a széken és nyögtem egyet.-Túrázok.
Oda se néztem de pár pillanat után röhögésben tört ki.
-HeeJoo hívott és nem mondhattam nemet. Te nem tennél meg semmi ilyet....?
-Nem, mivel nekem nincs barátnőm.
-Most nem tudom melyikünk nyert.
-Nyugi. Jó lesz az.-rám villantotta hatalmas mosolyát, megveregette a vállam ezzel lezárva az ügyet. Utána még elmesélte, hogy ők négyen hova mennek.
Órák után az ebédlő felé mentem és mikor elmentem a könyvtár előtt, az ajtó tárva nyitva volt így csak be pillantottam. Aztán vissza is tolattam mert láttam Sehun éppen bent ül.
-Szia.-dobtam le a cuccaimat mellé ő pedig lepisszegett. Megvontam a vállam és ugyan úgy folytattam.
-Látom már meg is találtad a kis helyed.-erre nem szólt semmit így folytattam.-Holnap te meg én, és még két lány túrázni fogunk.-mosolyogtam rá szélesen.
-J-jó.-kicsit meglepett volt de láttam rajta, hogy megzavartam az olvasásban így én mentem is.
-Azért ne felejts el vissza találni.-mondtam kissé hangosan az ajtóból ő meg helytelenítően rázta a fejét.
Beérve a szobámba teljesen fel voltam dobva, letettem a cuccaimat a földre és mentem volna a géphez erre...úgy bevertem a lábam az ágy lábába, csoda, hogy nem ordítottam fel. Beleharaptam az öklömbe leborultam az ágyra és úgy fogtam a lábamat. A sírás kerülgetett annyira fájt, így az utóbbi jókedvem is elszállt. Ebbe még a fejem is megfájdult. Eldőltem és úgy is maradtam egy jó ideig.
Tompán hallottam, hogy valaki beszél hozzám de nem akartam megmozdulni.
-Nem kellett volna lefürdened mielőtt lefekszel?-hallottam már, hogy Sehun az, kicsit megrázott, hogy felkeljek.
-Mit érdekel az téged?
-Hát ma teljesen leizzadtál, a büdös meg tudod...felfele száll!
-Hagyjál már.-megfordultam, betakaróztam és aludtam tovább.

Sehun pov.
Hogy hova megyek én holnap és kivel?! Legalább megkérdezhették volna, hogy van-e kedvem menni vagy valami és még azt se tudom, hogy ki az a két lány, mondjuk sejtésem az van. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap.

                                                                          ~*Másnap*~
-Sehun, kelj fel. - kiabált be Luhan.
- Még 5 percet hadd. - nyöszörögtem.
- Elfogunk késni, kelj már fel. A lányok is várnak már.
- Jól van kelek már. - kiabáltam vissza.
Nehéz napnak nézünk elébe, főleg így, hogy felkeltettek. Semmi kedvem nincs jó pofizni. Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem majd indultunk is. A suli kapuja előtt már a két lány várt minket.
- Mindenki kész van? - mosolygott ránk HeeJoo.
- Igen mi megvagyunk. - mosolygott vissza Luhan rájuk. - Igaz is..Sehun hadd mutassam be a lányokat. Ő itt HeeJoo akivel már tegnap is találkoztál és a barátnője SooYeon.
- Szia Sehun. - hajolt meg HeeJoo. - Mi már találkoztunk. - mosolygott.
- Szia. - hajoltam meg én is majd egy halvány mosolyt próbáltam erőltetni arcomra.
- Szia, én SooYeon vagyok. - hajolt meg a másik lány is.
- Szia Sehun. - hajoltam meg én is.
- Remek, most már ismeritek egymást úgy, hogy indulhatunk is. - vigyorgott Luhan.
Szép, tiszta táj volt tele fákkal, bokrokkal. A csendet a néha-néha viháncoló lány társaság zavarta meg. A két lány elől beszélgetett majd Luhan is csatlakozott hozzájuk, én pedig mögöttük ballagtam. Néha hozzám is szóltak pár szót, de én inkább a természetben gyönyörködtem. A lányokat elnézve HeeJoo aranyos lánynak tűnt. Hosszú barna haja, kicsi szemei, orra igazán széppé tették őt. Vékony volt, magas és csinos. SooYeon is szép lány volt. Rövidkés szőke haja, alacsony termete, vékony lábai, kicsi orra és szája volt. Aranyos volt mind a két lány, viszont nekem akkor sem tetszettek. Egyik sem volt az esetem, de ahogy Luhan-t elnéztem..Tegnap azt mondta, hogy HeeJoo-val gyerekkori barátok, viszont szerintem itt többről van szó.
Nagy elmélkedésemben Luhan szakított félbe.
- Na hogy érzed magad? Szép a táj igaz? - karolt át majd ezer wattos vigyorát virította rám.
- Igen szép. - válaszoltam fapofával majd próbáltam lelökni a kezét.
- Te mindig ilyen bunkó vagy? -emelte meg a hangját.
- Nem, csak nem volt kedvem veletek túrázni..legalább megkérdezhettetek volna, hogy van-e kedvem jönni vagy valami.
- Jól van na, bocs má', hogy élek. Úgy gondoltam mivel elég csendes és zárkózott vagy mindig, így egy kicsit kikapcsolódhatsz és jobban megismerhetjük egymást, de úgy látom nem kellett volna akkor hívni. - mondta kissé szomorkásan. Nem válaszoltam. Megrántottam a vállam majd magam mögött hagyva sétáltam tovább.
Nem hiszem el.. mindig azzal jön, hogy bunkó vagyok. Talán ha egy kicsit is értené vagy tudná, hogy miért vagyok ilyen lehet nem ezt gondolná. Viszont megnyílni nem fogok neki. Inkább csendben ballagtam tovább. Bántott, hogy mindig azt gondolja  rólam érzéketlen vagyok, de hozzá szoktam már, hogy ezt mondják nekem. A lányok tovább mentek nevetgélve elől, én utánuk ballagtam, Luhan pedig mögöttem szomorkásan sétált. Majd mögöttük felzárkózva sétáltunk tovább. A folyó mentén sorakozó házak egyre kisebbek lettek ahogy egyre feljebb értünk. Egyre meredekebb hegyek vettek körül minket. Miután teljesen elhagytuk az utolsó települést is, csak egy patak folydogált és ott kezdődött a turistaút. Megigazítottam a táskámat és tovább mentem. Az út jobb oldalán a patak folyt, bal oldalán mindenféle fából álló erdő nyúlt el. Erősen kitaposott keréknyomok vezettek végig a fák között haladó úton. A körülöttem elterülő erdőből időről időre madár szárnyak csattogása hallatszott.Kezdtem sokkal jobban érezni magam. Néztem a földön elterülő növényzetet és azon mászkáló bogarakat. Idő közben Luhan is beért, de nem szólt hozzám. Még jó darabig erős emelkedőn mentünk fel, aztán nagy szuszogásaim közepette sóhajtottam egyhatalmasat. Nyugtázva ezzel, hogy végre felértünk majd itt megpihentünk. 

SooYeon pov.
HeeJoo mesélte, hogy egy gyerekkori barátjával szeretne holnap elmenni túrázni, viszont ő a szobatársát is szeretné elhozni így engem is elhívtak. Először nem nagyon akartam menni mivel a barátnőmön kívül nem ismerem a másik két fiút és nem akartam zavarni se, de addig győzködött, hogy jó lesz és nagyon jól fogunk szórakozni míg végül beleegyeztem. Reggel izgatottan keltem fel majd gyorsan megmosakodtam, felöltöztem, bekaptam pár falatot és már indultunk is. A fiúk még nem voltak sehol így elmentünk HeeJoo-val venni pár üveg vizet meg egy kis rágcsálni valót is hát ha megéhezünk. Mire vissza értünk már ők is jöttek.
- Mindenki kész van? - mosolygott a fiúkra barátnőm.
- Igen mi megvagyunk. - mosolygott vissza az egyik fiú ránk. Gondolom ő HeeJoo barátja.
- Igaz is..Sehun hadd mutassam be a lányokat. Ő itt HeeJoo akivel tegnap találkoztál és a barátnője SooYeon. - mondta ismét a fiú.
- Szia Sehun. - hajolt meg. - Mi már találkoztunk. - mosolygott rá.
- Szia. - hajolt meg ő is majd egy halvány mosolyt láttam arcán. Szóval ő Sehun, akkor bizonyára a másik fiú lesz akkor Luhan.
- Szia, én SooYeon vagyok. - hajoltam meg illedelmesen.
- Szia Sehun. - hajolt meg ő is. Milyen szép arca van. Fehér bőre, nagy barna szemei, húsos ajka. Jesszus SooYeon.. miket gondolsz. -mondogattam magamnak.
- Remek, most már ismeritek egymást úgy, hogy indulhatunk is. - vigyorgott Luhan.
Mi egész úton elől mentünk és beszélgettünk, míg a fiúk a hátunk mögött ballagtak aztán Luhan csatlakozott hozzánk. Kedves fiú. Aranyos, barátkozó személyisége van de ahogy elnézem Sehun az ellenkezője. Ő csendes és nem is nagyon érdekelte ha beszéltünk hozzá. Luhan lemaradt, mi pedig tovább beszéltünk HeeJoo-val.
- Na SooYeon, ugye milyen aranyos fiúk? - kérdezte barátnőm.
- Igen, aranyosak de.. nem tudod véletlenül Sehun-nak van barátnője? - kérdeztem pirulva.
- No fene. - vigyorodott el HeeJoo. - Csak nem tetszik?
- Hát, nem tudom. Csendes és zárkózott de, mióta megláttam azóta állandóan rá gondolok.
- Első látásra szerelem? - mosolygott még mindig barátnőm.
- Hát igen mondhatjuk így is. - mosolyogtam vissza rá.
 Mikor felértünk a tisztásra leültünk pihenni, elővettük a vizet és a rágcsálni valókat majd beszélgetni kezdtünk.

Sehun pov.

Ahogy felértünk, leültünk egy kis plédre majd elővettük az élelmet majd a két lány neki állt beszélni.
- Sehun, nem akarok tolakodó lenni, de mesélnél egy kicsit magadról? - kérdezte kedvesen HeeJoo.
Már épp szólásra nyitottam számat, mikor Luhan közbe vágott.
- Ő nem szeret magáról mesélni, szóval lányok inkább ne faggasátok. - mosolygott rám Luhan.
- Miért, történt valami ami miatt nem beszélsz az életedről? - kérdezte kíváncsian SooYeon.
- Eltaláltad. Semmi közötök nincs az életemhez. - válaszoltam feldúltan.
- N-ne haragudj é-én nem tudtam. - dadogott a megszeppent lány.
Luhan és HeeJoo is csak nagy szemekkel pislogtak felém. Igazából én magam sem értettem miért támadtam le ennyire szegény lányt, de nem szeretem ha az életemről faggatnak.
- Ne haragudj SooYeon, nem akartam ilyen durva lenni csak nem szoktam senkinek beszélni az ilyen dolgaimról. - majd egy halvány mosolyt küldtem felé.
- N-nem haragszom, csak megakartalak ismerni, de sajnálom. Nem tudtam, hogy érzékenyen érint ez a téma.
- Én mondtam, hogy hagyjátok. - mondtam kevés mosollyal az arcán Luhan.
- Na jó akkor váltsunk témát. - mosolygott HeeJoo. - Sehun, van barátnőd?
- N-nekem? - na erre nem számítottam. Miért kell ilyen hirtelen, ilyen kérdést feltennie?! - Nincs. - válaszoltam majd éreztem, hogy egy kevés pír jelenik meg arcomon.
- Sehun félénk fiú, szóval nem hiszem, hogy olyan sok barátnője lett volna. Főleg amilyen modora van. - vigyorgott Luhan.
- Tudod Luhan, inkább leszek félénk és vissza húzódóbb mint, hogy mindennap mást vigyek az ágyamba. - vágtam neki sértődötten vissza. Majd szó párbajunkat SooYeon szakította félbe.
- Fiúk! - kiabált. - Nem lehetne, hogy ezt máskor folytassátok? Nem azért jöttünk ki, hogy két civakodó fiút hallgassunk. - morgott ránk. De végülis igaza van. Nem ezért jöttünk el. Viszont Luhan-tól ez nagyon rosszul esett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bunkó. Még, hogy nem volt barátnőm..nevetséges. Az egész napot úgy töltöttük el, hogy nem szóltunk egymáshoz. A lányok nevetgéltek, képeket csináltak mi pedig csak ültünk külön egymástól egy duzzogtunk. Luhan látta rajtam, hogy most nagyon megbántott, még sem kért elnézést tőlem. Komolyan még neki áll feljebb. Gondoltam, hogy szemét de, hogy ennyire... Lassan kezdett sötétedni így indultunk vissza. Mikor a suli elé értünk elköszöntünk a lányoktól majd bementünk.
Ahogy beértünk a szobába Luhan a fürdőbe, én a konyhába mentem. Épp vacsorát csináltam MAGAMNAK, mikor Luhan kijött és elvette a tányéromról az egyik kenyeret.
- Hallod, te ekkora paraszt vagy? - morrantam rá. - Komolyan nem látod, hogy az az enyém?!
- Jól van na. Egy szelet kenyeret vettem el nem az életedet. - válaszolt vissza flegmán.
- És még neked áll feljebb..hát ez kész. Nem gondolod, hogy bocsánatot kellene kérned?! Azt mondod mindig, hogy én vagyok a bunkó még is ma, hogy megaláztál a lányok előtt.
- Jó sajnálom. Lehet kicsit durva voltam. - hajtotta le a fejét.
- Kicsit? - kérdeztem vissza cinikusan. - Itt van edd meg akkor. - vágtam elé a tányért. - Jó éjt!
Majd ott hagytam. Még vissza néztem, hogy lássam reagál rá, de ő csak értetlenül állt az asztal előtt.

Luhan pov.

Sehun-nak igaza van. Tényleg nagyon megbántottam. - elmélkedtem mikor már az ágyamban voltam.
Holnap ki kell engesztelnem és bocsánatot kell kérnem tőle.. majd elmélkedésem közepette elnyomott az álom.

2. rész

Luhan pov.

Már este 10 óra volt és vártam, hogy Xiumin vissza jöjjön a kikérőnkkel együtt. Közben azon gondolkodtam, hogy az új osztálytársat el kellett volna hívni, hiszen mostantól egy szobán fogunk osztozni.

-Hát úgy látszik ma nem megyünk sehova - megfordultam és a legjobb barátom szomorú képpel nézett rám.

-Mi történt?

-Áhh!- megvakarta a tarkóját és becsukta a szemét - Megkérdezték hova járkálunk mi ilyen sűrűn. Nem mintha nem tudnák vagy valami...

-Őszintén ma nem bánom - neki dőltem a falnak és a plafont néztem. - Kissé bűntudatom van, hogy nem hívtuk el magunkkal, úgyhogy ha még fen van megpróbálom szóra bírni.

-Hát ahhoz sok sikert. - nevetett rajtam, megpaskolta a vállam és elindult arra amerre az ő szobája van.

-Hé, most mi olyan vicces?-de már nem hallotta.

Visszamentem a szobába, ledobtam a cuccaimat az ágyra és elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem láttam, hogy ég nála a villany. Felmentem a lépcsőn ás láttam, hogy olvasott. Nem tudtam mit kérdezni így csak elgondolkozva néztem őt.

Egy kis idő után letette a könyvet és rám nézett. 

-Mi az? - sóhajtott jelezvén, hogy zavarok. De én ezt teljesen figyelmen kívül hagytam és leültem a lépcső tetejére.

-Mit olvasol?

-Miért érdekel?

-Jó akkor, mond meg, hogy, hogy hívnak.

-Oh Se Hun.

-Tizstára úgy nézel ki mintha ezt is nehezedre esett volna kimondani. De nem baj, mesélj magadról. - Igazán érekelt. Közelebbről nem tűnt ellenszenvesnek, inkább viccesnek. Főleg amilyen változó arc kifejezései vannak.

-Mi érdekel? - vissza vette a könyvet és újra olvasni kezdte.

-Minden. hacsak nem akarod, hogy én meséljek...-rám nézett aztán az ágyon elhelyezkedett török ülésben.

-Mint már mondtam Oh Se Hun-nak hívnak. 20 éves vagyok és van egy bátyám. Gondolom észrevetted, hogy nem vagyok túl beszédes és barátkozni sem szoktam. Szeretek tanulni, szabad időmben gitározok és táncolok. Szeretnél még tudni valamit vaaagy...?

Szúrósan néztem rá majd megrántottam a vállam és elmosolyodtam. 

-Több mint a semmi. Legalább megszólaltál.- ő csak értetlenül nézett rám, megrázta a fejét és vissza fordult a könyvéhez.

Én is vissza mentem az ágyamhoz, ledobáltam róla mindent és lefeküdtem. Annyira furcsa volt, hogy már nem vagyok egyedül ebben a szobában. Eddig jó volt mert akármit csináltam, nem kellett alkalmazkodnom senki igényeihez, és van egy érzésem, hogy ő viszont nehéz eset lesz. A villanyt lekapcsolta és halllottam, hogy elhelyezkedik és gondolom már alszik is. Én fáradt voltam de mégsem tudtam elaludni, néztem most már csak a sötétségbe, és azon gondolkodtam holnap mit kéne tennem. Folyton kattogott az agyam, már bele is fájdult, így inkább én is betakaróztam, becsuktam a szemem és hagytam, hogy a gondok eltűnjenek amint elalszom.

Sehun pov.

Épp pakoltam a ruháimat mikor hallottam, hogy a szobatársam ki megy.

-Remek, legalább csendben tudok pihenni. - Gondoltam. Lefürödtem gyorsan, majd átöltöztem és bemásztam az ágyba zenét hallgatni. fél óra elteltével meguntam, majd elővettem a kedvenc könyvem és neki álltam olvasni. Később megint ajtócsapódást hallottam, majd láttam, hogy a szobatársam az ágy végéről figyel.

-Mi az? - Sóhajtottam. Nagyon nem volt most kedvem hozzá, de őt ez nem érdekelte. 

-Mit olvasol?

-Miért érdekel?

-jó akkor mond meg, hogy hívnak?

-Oh Se Hun.- mondtam unottan.

-Tisztára úgy nézel ki mintha ezt is nehezedre esett volna kimondani. De nem baj, mesélj magadról. - ez a gyerek tényleg nem veszi észre, hogy nem akarok vele beszélni?! Milyen rámenős.

-Mi érdekel? - Kérdeztem majd vissza raktam magam elé a könyvet és úgy tettem mintha olvasnék.

-Minden Hacsak nem akarod, hogy én meséljek...-Mondta Én elhelyezkedtem az ágyon törökülésben majd neki kezdtem. Nem nagyon szoktam mesélni az életemről senkinek, viszont vele úgy éreztem kivételt kell tennem, hisz szobatársak vagyunk. Miután elmondtam egy pár dolgot magamról, láttam nem veszi jó néven, hogy csak ennyit mondtam és csupa sablonos dolgot, de ez bőven elég volt.

-több mint a semmi. Legalább megszólaltál.

Én csak néztem rá, majd vissza fordultam a könyvhöz, és most tényleg olvastam. Ő is vissza ment az ágyához majd lefeküdt. Le oltottam a lámpát és egyből elaludtam.  

      Korán felkeltem és teljesen felfrissülve éreztem magam olyan jól aludtam. A lépcsőről leérve nyújtóztam majd láttam, hogy ő már nincs a helyén. Fogat mostam, azután elkezdtem takarítani. Most a szokásosnál is jobban idegesített a kupleráj, ez így elront mindent. Láttam, hogy az asztalnál eszik és fáradtan bambul ki a  fejéből miközben jó alaposan megrágja az ételt. 

-Te nem eszel? - kérdezte rám pillantva Luhan.

-Nem, nem vagyok éhes.

Elmosogattam és törölgettem a poharakat közben Luhan teli szájjal megszólalt.

-Te minden reggel ilyen vagy?

-Nem, csak nem szeretem ha nincs rend....ha mások után kell takarítani -itt egy kicsit megálltam- márpedig utánad kell takarítani...akkor fogok is, mert nem tudok így meglenni.Veled. Miért, amúgy zavar?

-Nem, dehogy is csak furcsa. - ásított és mintha semmit sem hallott volna felállt és ott hagyott mindent maga után. Én pedig csak egy sóhajtással nyugtáztam hátha észreveszi.Reménytelen.

Befejeztem a törölgetést aztán vissza mentem a szekrényemhez és átvettem a ruhámat. Miután végeztem lementem és találtam magamnak egy tükröt. Míg megigazítottam a hajam a szemem sarkából észre vettem, hogy Luhan szekrényéről leesett valami. Fejjel lefele volt, így felvettem és láttam, hogy egy lány van rajta.

-Hé! Leesett a barátnőd a polcról! -kiabáltam neki mire kijött.- furcsa ízlése van. -suttogtam  és még jobban megnéztem a képet.

-Áhh! Az nem a barátnőm. - vette el a kezemből hirtelen a képet és vissza tette a helyére.- Csak egy gyerekkori barát. -nevette el magát.

-Értem. Szép.

Mielőtt kimentem volna a szobából, szóltam neki, hogy én elmentem az órámra és jobb ha ő os elkészülődik.

Nyitottam ki az ajtót és ugyan az a lány állt ott mint aki a képen volt, csak pár évvel idősebben.

-Szia-köszönt mosolyogva, én pedig biccentettem és elmentem mellette.

"gyerekkori barát"