5.rész

Luhan pov.

Hamar felkeltem, hogy elugorjak valami ételért, mert már semmi nem volt a hűtőben. Szerencsére abból a pénzből még volt, amit a múltkor kaptam. Nem túl sokat válogattam, ami jónak tűnt vagy éppen finoman nézett ki abból vettem párat.
Siettem haza, hogy még mielőtt felkelne én már otthon legyek. A zárba alig bírtam beledugni a kulcsot, miután végre sikerült halkan léptem be. Ledobtam a cipőm és a konyha felé vettem az irányt.
-Ah...miért kelsz mindig ilyen korán? - hordtam le egyből az előttem álló fiút.
Kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. Ledobtam a csomagokat az asztalra és levettem a pulcsimat is - mellesleg hoztam kaját...szolgáld ki magad - bele nézett a zacskóba, de nem csinált semmit.
-Én ebből egyiket se szeretem - bökte ki végül én pedig bambán néztem rá. Rosszul esett, talán meg akartam volna felelni, de aztán elöntött a méreg.
-És miért nem tudsz csöndben maradni és elfogyasztani azt ami van?
-Bocs...bunkó vagyok.
-Ugyan - legyintettem - már kezdem megszokni. Legközelebb te mész el venni valamit.
Ezután nem túl sokat beszéltünk. Elfogyasztottuk azt ami volt és pedig ezek után előszedtem a tanulni valót. Sosem tanultam az asztalnál így csak törökülésben az ágyamra ültem és a könyv fölé hajolva tanulgattam. Néha néha felpillantottam mikor mozgást észleltem. Sehun ide-oda járkált, hol a tévét nézte, hol átült máshova olvasni. Próbáltam kizárni és csak a tanulásra koncentrálni.
Már majdnem megvoltam mikor elém csapódott egy fűzet és egy toll. Felnéztem és Sehun állt előttem.
-Mi az?
-Segítesz? Kérlek...egyáltalán nem értem a Bioszt.
-De...én még nem végeztem.
Morcos képet vágott, én pedig arrébb pakoltam a cuccaimat.
-Gyere ülj ide.
Szinte egész végig rám figyelt, itta minden szavamat. Hol a könyvet bambulva hol engem. Mikor láttam rajta, hogy üres tekintettel néz akkor megütögettem az arcát, hogy figyeljen. Ezután összeráncolt homlokkal nézett rám. A könyv felé mutattam, sóhajtott egyet és újból elkezdtem magyarázni. Az idő nagyon lassan telt,és ő is elég fáradtnak tűnt.
-Na, most menj és tanuld meg, vagy legalább kezd el. A nagy részét nem kell megtanulni csak bemagolni.
Bólogatott majd felment az ágyához. Leültem a tévé elé, halkra vettem, hogy ne zavarjam a tanulásban. Ahogy néztem ki a fejemből - mert egyáltalán nem figyeltem oda - rájöttem, hogy milyen unalmas is ilyen bezárt helyen élni. Felpattantam, magamra kaptam a pulcsim és elindultam kifelé.
-Majd jövök! - kiabáltam fel neki, meg sem várva válaszát becsuktam az ajtót.
Végig mentem a folyosón, alig volt itt valaki. Mindenki hazament a szünetre, csak pár diák maradt itt. Még Xiumin is elment, pedig ő legtöbbször itt szokott maradni velem.
Kimentem a hátsó ajtón és egyből megcsapott a meleg. Volt egy kis szellő, de az még kellemesebbé tette az időt. Pár ember kosarazott, legtöbbször én is csatlakozom, de most egyáltalán nem volt ahhoz energiám. Leültem az egyik padra, napoztam és néztem, hogy a többi ember mit csinál.
Szemem sarkából megpillantottam, hogy valamelyik szoba ablaka kinyílik, kilibbent a függöny, de az ott lakó illető be is húzta. Majd láttam ahogy Sehun néz ki rajta.
-Kis szaros nem, hogy tanulna - kezemmel eltakartam a szemem, hogy jobban lássak.
Megtámaszkodott a párkányon és ő is szemügyre vett mindenkit. Sosem láttam még ilyen fehér bőrű fiút, bár lehet, hogy a nap miatt is ilyen világos. Azt vártam már mikor vesz észre. Egy darabig még a másik irányba kalandozott el a tekintete, de felém fordult és rajtam megállapodott. Megcsóváltam a fejem, ő ledermedt, mint egy kisfiú akit rajtakaptak. Intett és azzal a mozdulattal el is tűnt.
Én még élveztem egy kicsit ahogy a nap égeti a bőröm. Lusta voltam felállni, fél óra is eltelhetett mikor felálltam és vissza battyogtam az épületbe. A nap teljesen kiszívta az erőmet, még álmosabb lettem mint voltam.
Beléptem az ajtón és egyből Sehun felé vettem az irányt.
-Mit csináltál az előbb? - kérdeztem mosolyogva.
-Csak szellőztettem - kis gondolkodás után szólalt csak meg.
-Ahhha...- mondtam kicsit elhúzottan - akkor kikérdezhetlek?
-Mi? Még nem tudom.
-Mert folyton lazsálsz! Fogadok míg elmentem aligha tanultál bármit is.
-Csak még kell egy kicsi - megszeppenve nézett rám.
Feladom. Feltartottam a kezem és lementem az ágyamhoz. Még gyorsan megtanultam a maradék anyagot és kicsit eldőltem, már olyan dél körül lehetett és simogattam a hasam. Készíteni kellene valamit ételt.
Gondoltam, de arra is lusta voltam. Pár perc után hallottam, hogy Sehun jön le.

Sehun pov.

Tegnap este nagyon fáradt voltam, így reggel nem akartam túl korán kelni. 8 óra körül lehetett mikor kimásztam az ágyból, majd egyből a konyhába mentem mikor észre vettem, hogy Luhan épp most jött meg.
-Ah...miért kelsz mindig ilyen korán? - állt nekem egyből.
Én csak pár kérdő pillantást vetettem felé majd miután legyintett egyet nem is nagyon foglalkoztam vele. Lepakolta a csomagokat amiket hozott majd felém fordult.
-Mellesleg hoztam kaját...szolgáld ki magadat.
Oda mentem a csomagokhoz majd bele néztem, hogy mi van benne, de egyből elfordultam.
-Én ebből egyiket se szeretem. - jelentettem ki. Luhan csak bambán pislogott párat majd megszólalt.
-És miért nem tudsz csöndben maradni és elfogyasztani azt ami van? - akadt ki.
-Bocs..bunkó vagyok. - vágtam oda.
- Ugyan..már kezdem megszokni. - legyintett egyet. Hát ez nagyon kedves tőle. Tényleg.
- Legközelebb te mész el venni valamit.
Ez nem is lenne ellenemre. Legalább normális, ehető ételeket hoznék. Ezután nem beszéltünk. Mivel szörnyen éhes voltam és semmi kaja nem volt itthon azon kívül amit Luhan hozott, így kénytelen voltam abból enni. Miután végeztünk az evéssel, Ő elment tanulni én pedig leültem tévézni majd olvastam egy kicsit, de eszembe jutott, hogy bioszból tanulni kellene viszont nem értem így Luhan-hoz mentem segítségért.
- Mi az? - nézett fel rám kérdőn.
- Segítesz? Kérlek..egyáltalán nem értem a bioszt.
- De..én még nem végeztem.
Morcosan néztem rá, majd láttam, hogy odébb pakolja a saját könyveit.
- Gyere ülj ide.
Elkezdett magyarázni, én pedig végig őt néztem. Ahogyan magyarázott nem tudtam másra figyelni csak az ajkaira. Igaz semmit nem értettem abból amit mondott és néha egyszer-egyszer el is bambultam. Ilyenkor megütögette a fejemet és a könyv felé mutatott mire én csak zavartan, egy lemondó sóhajjal hallgattam tovább. Már kezdtem fáradni ebbe a sok biológia dologba és ezt látta Luhan is mivel pár perc csend után megszólalt.
-Na, most menj és tanuld meg vagy legalább kezd el. A nagy részét nem kell megtanulni csak bemagolni. Sóhajtottam egyet majd bólintottam és felmentem az ágyamhoz. Hallottam ahogy kint bekapcsolja a tévét majd pár perc múlva kiáltott egyet és záródott is az ajtó. Én csak pislogtam párat majd vissza fordultam a könyvhöz. Semmi kedvem nem volt tanulni, így oda csoszogtam az ablakhoz. Kíváncsi vagyok, hogy Luhan hova ment. Kinyitottam, majd a párkányra támaszkodva kihajoltam. Körül néztem egy kicsit majd megpillantottam Lulu-t egy padon. Megcsóválta a fejét bennem pedig a vér is megfagyott. Ha feljön biztos le fog cseszni, hogy miért nem tanulok, így inkább becsuktam az ablakot é s vissza mentem az ágyamhoz. Fél óra elteltével hallottam, hogy csapódik az ajtó majd Luhan jelent meg az ajtóba.
- Mit csináltál az előbb.- kérdezte kedvesen.
-Csak..szellőztettem. - hirtelen nem tudtam mit mondjak. Igazából egyrészt tényleg szellőztettem másrészt viszont gondoltam, hogy Luhan le ment így őt akartam megkeresni, de ezt persze nem mondhattam.
- Ahhha...akkor kikérdezhetlek?
-Mi? - lepődtem meg. - Még nem tudom.
- Mert folyton lazsálsz. Fogadok míg elmentem aligha tanultál bármit is - Persze, hisz úgy nehéz tanulni ha az ember fejébe férkőzöl.
- Csak még kell egy kicsi. - néztem rá.
Láttam ahogy vissza megy az asztalhoz majd a saját könyveiből kezd még tanulni. Fél óra elteltével nem bírtam tovább a tanulást így kimentem a konyhába.
Elé raktam a füzetemet és a tollamat aztán csak bámultam.